Kesidy:Hogy érted ezt?Én nem fogok olyan …….
Tina:Olyan mi?Olyan semmi?
Kesidy:Mind1.

 
Tina:Kesidy én megmondom neked a frankót.Elfáradtam.Nem akarok többé a nyilvánosságban élni.Elég volt!
Kesidy:Ezt most miért mondod?

 
Tina:Ahogy mondtam elfáradtam,és látom rajtad, hogy te is kimerültél.Figyelj szerintem adjuk fel ezt a híreskedést.Legalább segítünk azon a 2 szerencsétlenen.

 
Tina:Nos, mit szólsz?
Kesidy:Tina nekem a szinészkedés a mindenem.Nem adhatom fel csak úgy!!

 
Tina:Gondolj bele!Ha kilépünk a stúdióból ,és a 2 lány belép,azzal segitünk nekik.Vagyis jótékonykodunk.Te még lehet hogy lehetsz szinész,ha akarsz.
Kesidy:Nélküled soha!
Tina:Ezt majd még megbeszéljük.

 
Kesidy:Hát jó ,akkor lépjünk ki!
Tina:Rendben.

 
Kesidy:Nagyon fog hiányozni az a stúdió!
Tina:Majd lehet leszel másikban.
Kesidy:Áhh…

 
Tina:Hallo főnök?Ohh igen én vagyok az Tina.Nos lenne egy megbeszélni valónk.Öööö….

 
Tina:Akkor mától már nem vagyunk a stúdióban?Rendben.Legalább segitettünk a 2 lányon.Na akkor a további jó munkát!Tudom..Nekünk is fog hiányozni a főnök úr.Na viszlát!

 
Kesidy:Mostantól nem vagyok szinésznő!

 
Tina:Nagyon fog hiányozni minden!De tudom, hogy jól cselekedtem.

 
Tina:Szerintem egy kisebb lakásba kéne költöznünk.
Kesidy:Azt már nem!
Tina:De így,hogy fogunk megélni?
Kesidy:Ahogy az álmomba volt.Bár abban az álomban már nem együtt laktunk hanem külön.Én egy bérházban laktam.
Tina:Ezt már tudom.

 
Tina:De az álmoknak nem mindig van igazuk.Együtt leszünk mindig!
Kesidy:Okés.
Tina:De akkor egy kisebb házban.
Kesidy:Azt majd még meggondolom.

 
Kesidy:Vége a szinészi karrieremnek!Viszlát Edemai stúdió!!!

                                                       Vége!

                          -Köszönöm ,hogy végig olvastad!-