Bella: Jól vagy Bia??
Bianca: Őő igen, azt hiszem igen. De hol vagyunk?
Bella: Hát igazából nem tudom. Nem rég ébredtem fel én is, olyan mintha egy kalapáccsal agyonvertek volna. Nagyon fáj a fejem.

 
Bianca: Itt vagyunk Hawaiion.
Bella: Te idióta. Nem látod, hogy itt fekszünk a tenger mellett vizes ruhában? Szerintem lezuhantunk.
Bianca: Nem emlékszem már nagyon, hogy mi történt velünk az elmúlt 1 napban.
Bella: Hát tudod büdös volt a repülőn, szerintem belezuhantunk a vízbe és valami csoda folytán túléltük. De most itt vagyunk egy szigeten. Úr isten, mi lesz ha felfalnak a vadállatok?
Bianca: Mondasz ökörségeket. Biztos, hogy van itt valaki, csak meg kell találni. Túl mesebeli lenne ha egy lakatlan szigetre zuhantunk volna.
Bella: Hát… nem tudom. Szerintem akkor is lakatlan. Mit fogunk itt csinálni? Hogy fogunk haza jutni?

 
Bianca: Ne lázadozzál folyton, valami majd csak lesz. Szerintem nem lesz rossz itt, egy álomszép tengerparton. Láttam már egy csomó filmet, ahol ilyen helyre zuhantak az emberek, és a végén mindig kimentették őket több év után, nem haltak meg sosem.
Bella: Térj már észhez, hiszen ez csak egy film volt amit láttál, színészekkel és operatőrökkel. Ez viszont a kemény valóság. Éhen fogunk halni!

 
Bianca: Ne nyavalyogj, inkább menjünk és kutassuk fel a sziget rejtelmeit!
Bella: Szerintem először építsünk egy sátrat.Látok ott valami izéket..xD Talán abból összeáll.:)


Pár óra múlva.
 

Bella: Kész. Most én megyek és lefekszem. Mindjárt besötétedik, és nagyon fáradt vagyok. Hosszú volt ez a nap.

 
Bianca: Szó sem lehet róla, el kell mennünk kajáért, hiába van sötét. Nem hagyom, hogy éhen halljunk mind a ketten.

Vajon mi vár rájuk az ismeretlen szigeten, főként most éjjel?